Érdekes, hogy amióta valami igazán fontos történik az életemben, nem is írok bejegyzést.
Tavaly ősszel a Szüret utcai gyülekezetben Bibliakört szerveztek, amire elkezdtem járni. Nagyon hasznos. Jó dolog olyan közösségben, olyan emberek között tölteni az időt, akik Istenre és a lelki dolgokra terelik a figyelmemet. Sajnos voltak időszakok, amikor elmaradtam az alkalmakról (most sem járok, de most a vizsgaidőszak miatt, mivel nem mindig vagyok Pesten). Nagy hatással volt rám, a kihagyások ellenére is.
Ha jól emlékszem, nem sokkal a Bibliakör elindulása után kezdtünk el levelezni Csongorral. (Na, ez az a fontos dolog, amire a bejegyzés elején hivatkoztam. :) ) Róla (Csongorról) még lehet, hogy mesélek. :) Akkoriban ez a két ige jutott eszembe, ezekről gondolkodtam:
Például amikor kiderült, hogy nem vesznek fel egyetemi kollégiumba, elkezdtem aggódni (feleslegesen), hogy akkor most hol fogok lakni? Be kell járjak? Szóval akkor is azt tanultam, hogy bízzam rá Istenre a dolgot és Ő tényleg gondoskodott rólam (korábban itt írtam erről).
A másik, ami most eszembe jutott, hogy milyen szomorú voltam a vizsgám után, amikor kiderült, hogy egy évvel később fejezhetem csak be az egyetemet. Aztán arra gondoltam, hogy lehet, hogy így jobb lesz. Tudom, hogy tényleg jobb volt így.
Az ilyen tapasztalatok miatt hiszem, hogy Isten szeret és rábízhatom az életem, a fontos dolgokat (is). :) Ő jobban tudja, mi válik hasznomra, mire van igazán szükségem és meg is adja. Csak kérni kell és bízni Benne, hogy válaszol. (Az, hogy hogyan válaszol Isten, már egy másik téma, amit most nem fejtenék ki. :) )
A lényeg az, hogy – többek között – a fontos dolgok Isten kezében vannak a legjobb helyen.
Zárásként egy kép, ami nem készült volna el, ha néhány dolog másképp történik az életemben. :)
"...jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." (Mt 6:8)
"Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek." (Mt 6:33)
Isten tudja, mire van szükségem és meg is adja – akkor és ahogyan jónak látja. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig "csupa öröm az élet". A lényeg, hogy Istent helyezzem az első helyre. Amikor valami rossz történik, azon kezdek el gondolkodni, hogy ennek is valami célja van. Vajon Isten mire akar tanítani? Hogyan fogok erre később visszaemlékezni?Például amikor kiderült, hogy nem vesznek fel egyetemi kollégiumba, elkezdtem aggódni (feleslegesen), hogy akkor most hol fogok lakni? Be kell járjak? Szóval akkor is azt tanultam, hogy bízzam rá Istenre a dolgot és Ő tényleg gondoskodott rólam (korábban itt írtam erről).
A másik, ami most eszembe jutott, hogy milyen szomorú voltam a vizsgám után, amikor kiderült, hogy egy évvel később fejezhetem csak be az egyetemet. Aztán arra gondoltam, hogy lehet, hogy így jobb lesz. Tudom, hogy tényleg jobb volt így.
Az ilyen tapasztalatok miatt hiszem, hogy Isten szeret és rábízhatom az életem, a fontos dolgokat (is). :) Ő jobban tudja, mi válik hasznomra, mire van igazán szükségem és meg is adja. Csak kérni kell és bízni Benne, hogy válaszol. (Az, hogy hogyan válaszol Isten, már egy másik téma, amit most nem fejtenék ki. :) )
A lényeg az, hogy – többek között – a fontos dolgok Isten kezében vannak a legjobb helyen.
Zárásként egy kép, ami nem készült volna el, ha néhány dolog másképp történik az életemben. :)
Budapesti Balaton... (2013. június 10. 13:01)
