Az jutott eszembe, hogy egy fontos dolgot néha elfelejtünk. Mégpedig azt, hogy az emberek hibáznak, de nekünk nem erre kell figyelnünk, hanem Istenre. Ne azt nézzük, hogy a másik mit tesz/tett. Arra figyeljünk, Isten mi mindent tett és tesz értünk!
Van, aki azért hagyja el az egyházat és egyáltalán a vallásos életet, mert megbotránkozik mások (egyháztagok) viselkedésén. Az egyház emberekből áll, akik hibázhatnak. Akkor sem erre kell nézni. Sajnos előfordul sokféle bűn az egyháztagok életében (akik akár vezetők is lehetnek), de nekünk nem erre kell néznünk. Persze, ha van lehetőségünk, kedvesen, szeretettel (!) figyelmeztethetjük az illetőt. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor sem kell vele egyet értenünk, vagy általánosítani. (Hogy milyen az egyház, hogy ilyet megenged, stb.)
Nem az a dolgunk, hogy másokat elítéljünk, kritizáljunk. Az a dolgunk, hogy Istennel ápoljuk a kapcsolatunkat, Őt kövessük és Rá nézzünk. Ez nagyon fontos.
Istenre nézz, ne emberekre!
Ui.: Az első részt korábban, papírra írtam, ezt viszont egyből a telefonra, ezért jelent meg hamarabb a 2., mint az első. :-)
Van, aki azért hagyja el az egyházat és egyáltalán a vallásos életet, mert megbotránkozik mások (egyháztagok) viselkedésén. Az egyház emberekből áll, akik hibázhatnak. Akkor sem erre kell nézni. Sajnos előfordul sokféle bűn az egyháztagok életében (akik akár vezetők is lehetnek), de nekünk nem erre kell néznünk. Persze, ha van lehetőségünk, kedvesen, szeretettel (!) figyelmeztethetjük az illetőt. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor sem kell vele egyet értenünk, vagy általánosítani. (Hogy milyen az egyház, hogy ilyet megenged, stb.)
Nem az a dolgunk, hogy másokat elítéljünk, kritizáljunk. Az a dolgunk, hogy Istennel ápoljuk a kapcsolatunkat, Őt kövessük és Rá nézzünk. Ez nagyon fontos.
Istenre nézz, ne emberekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése